Január 6. Vízkereszt napja, a karácsonyi ünnepkör zárónapja, ezután kezdődik a farsangi időszak.
Háromkirályok napjának is nevezik, és a karácsonyfát is ezen a napon bontjuk le.
Az egyház e napon emlékezik meg Jézus megkeresztelkedéséről, ekkor szentelik a vizet és a tömjént.
A szentelt víz a templomokban is megtalálható, de a hívek vittek belőle otthonukba is.
Széthintették a szobában, az istállóban, a földeken, hogy egészségesek legyenek, illetve a bő
termés reményében, és hogy áldás legyen a házon. Öntöttek belőle a csecsemő fürdővizébe,
vagy éppen meghintették vele az ifjú párt.
Betegeknek általában a halántékát kenegették vele, és behintették természetesen a halottakat is.
A keleti egyházban a folyók megszentelése is szokásban volt, körmenetben vonultak a hívek a folyóhoz,
ahol faragott keresztet vetettek a vízbe. Ebből a szokásból alakult ki a házszentelés szokása.
Általában a pap és a kántor elmegy a hívek házához, megáldja azt, elbeszélget velük.
